A kezdetek

A kezdetek

A kezdetek

Ossza meg másokkal is:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone

Még 2013. év szeptemberében olvastunk a Hurobike30 program keretén belül megvalósult, Nagyszalonta-Békéscsaba közötti 27,7 km-es kerékpárút szakasz megépítéséről. Mivel alapítványunk békéscsabai székhelyű, és fontosnak tartjuk a határon átnyúló kapcsolatok erősítését is, nem volt kérdés, hogy Nagyszalontát a következő szezon egyik célállomásaként beírjuk a naptárunkba. A hírek nagyvonalúan a két város között kiépült kerékpárútról szóltak, de mint ahogy az a beszámolónkból kiderül, ez nem teljesen helytálló. Talán az lelkesíthet minket, hogy a hiányzó részt az erdőkön átvezetve tervezik megvalósítani.

Az indulásra május 1-jei hosszú hétvégét tűztük ki, ettől a szinte minden napra zivatarokat jósló időjárás előrejelzés sem tántorította el az alapítvány lelkes csapatát.

Mivel a táv 5 óra kerékpározással teljesíthető, a korai indulás helyett kényelmesen, fél 10-kor indultunk neki a 100 km-es kirándulásnak.

A mintegy 44 kilométer hosszú kerékpárút minősége helyenként európai szintű, de sok helyen töredezett. Doboz után hat kilométer erejéig kerültünk kényelmetlen helyzetbe a Sarkad előtti körforgalomig, ahol az autók közé kényszerültünk.

Doboz után hirtelen feltűntek a Bihari hegyek, amely nekünk, dél-békési embereknek igen nagy élményt jelentett: “egy hosszabb túrával legközelebb akár egy igazi hegyvidékig is elérhetünk”.

Sarkad belterületén talán a kitáblázottság hiánya miatti bolyongásunkat a kedves és segítőkész helyiek rövid úton igazították ki.

Utunk Méhkerék mellett megint jó minőségű úton folytatódott végelláthatatlan repceföldekkel szegélyezve egészen a határig. Ezen a szakaszon mindössze egy fiatal párral találkoztunk, akik a túloldalról kerékpároztak át egy piknik kosárral. A határ átlépése zökkenőmentes, mindössze a román határőr kérdezett rá úticélunkra.

A határ utáni vasúti átjáró bakterházánál felfuvalkodott, fenyegető tekintetű pulykák csapata állta utunkat. Rövid tanácskozás után a nyílt, férfias küzdelem mellett döntöttünk, és rövid, de annál hangosabb rohamozás után vasparipáink hátán megfutamítottuk az útonállókat.

Következő állomás egy igazi bölényfarm, amelyet egy osztrák vállalkozó 800 hektáron létesített. A tervek szerint a farmon több ezer jószág nevelkedik majd, mellyel az egész kontinens növekvő bölényhús igényét is ki lehet elégíteni. Az állatok különben nagyon jámborak és barátságosak, minél több időt tölt az ember a kerítés mellett, annál közelebb merészkednek legelészés közben.

A hegyek innen már egészen közelinek látszanak, talán ha 40 kilométernyire gondoltuk őket. Csak a városban tudtuk meg, hogy nagyjából kétszer ennyit kellene tekernünk, hogy elérjük őket.

Nagyszalontán a kerékpárúton tekerve közelről megnézhetjük, hogyan is élnek itt a helyiek, akiknek egyébként 58 %-a magyar. Ezt a megérkezésünkkor váratlanul felcsendülő „Kossuth Lajos azt üzente…” kezdetű nóta is bizonyítja, amelyet mint megtudtuk, minden órában lejátszik a helyi református templom. A toronyzene kísérete mellett, lassan gurulva, együtt kezdtük el hangosan énekelni a dalt, amit a helyiek mosolygással fogadtak. Érdekes volt, hogy a városban található nemzetközi bolthálózatok portáljain és reklámújságjain is kétnyelvűek a feliratok. Követendő példa, hogy egy helyi román vállalkozó a román városrészben az erdélyi havasokat idéző fa épületekből álló játszóteret építtetett.

Nyomban el is határoztuk, hogy ha még több 1%-os felajánlást sikerül összegyűjtenie az alapítványunknak, mi is megajándékozzuk Békéscsabát egy mesebeli játszótérrel.

Ha azt mondom Nagyszalonta, egy dolog mindenkinek eszébe jut: Arany János szülővárosa. A központban lévő Csonkatorony Szalonta egykori várának az ide települt hajdúk által épített őrtornya volt, ma pedig múzeumként üzemel. A monda szerint amikor a hajdúk ideköltöztek, szellemek és boszorkányok lakták, ezért éjszaka az őrök nem mertek bent maradni a toronyban. Egyszer aztán akadt egy bátor fiú, aki két napot és két éjszakát töltött a toronyban, s a többiek csodálatára épségben jött ki onnan. Ettől kezdve már felváltva őrködtek a legények.

Ott jártunkkor a múzeum körüli járda éppen építés alatt volt, ezért a kerékpárokat pallókon át toltuk be a múzeum kertjébe. „Jöjjenek, fel lehet menni a toronyba, körbevezetem magukat, a kerékpárokat addig bezárhatjuk ide!”- invitált minket beljebb magyarul egy férfi”. „Maga itt a gondnok?” „Igen, olyasmi…, a múzeum igazgató vagyok…” – szerencsénk volt, hogy a kérdésünket nem vette a szívére, és szívélyesen körbe kalauzolt minket a felségterületén. A toronyban nyikorgó lépcső vezetett egyre feljebb, ahol Arany János bútorait, jegyzeteit, első kiadású könyveit, személyes tárgyait tekinthettük meg.

A múzeum kertjében az igazgató elbeszélésében betekintést nyerhettünk a város jelenlegi életébe, problémáiba, de aztán az egyre jobban gyülekező sötét fellegek miatt útra kellett kelnünk. Visszautunk elején a vihar közelsége segítségünkre volt, a határig alig kellett tekernünk a 36 km/h sebesség eléréséhez, mely az oda úton végig tapasztalt szembeszél után nagy örömünkre szolgált. Ez persze nem tartott sokáig, hiszen minden kerékpáros túrázó tudja, hogy a szél általában szembe fúj, és ezen az irányváltoztatások sem segítenek. 🙂

Visszafelé még megálltunk pihenni a dobozi horgásztónál, ami így a kora esti fényekben kifejezetten hangulatos hely benyomását keltette. Talán néhány éven belül lesz itt egy híres, nádtetejű megállóhely, ahol a holland és német kerékpáros turisták is megkóstolhatják a finom ropogós körösi keszegeket.

Több Balaton környéki, hegyi, síkterepes és tókerülő kerékpár túrával a hátunk mögött kijelenthetjük, hogy a határátlépő túránk a vártnál élménydúsabbra sikeredett. Ha valaki arra vetemedne, hogy a túrát utánunk csinálja, azért azt tudnia kell, hogy a 100 km-es táv letekerése előzetes edzés nélkül nagyon megerőltető lehet, ajánlatos vékony gumikkal nekivágni az útnak, és ne felejtsük otthon feltűnő színű kerékpáros ruházatunkat és bukósisakunkat a néhány kilométeres védett út hiánya miatt, de mindent egybe vetve csak annyit tudunk mondani: MINDNYÁJUNKNAK EL KELL MENNI! 🙂

KAPCSOLÓDÓ BEJEGYZÉSEK

Kerékpárral okosan, figyelmesen

Kerékpárral okosan, figyelmesen

Ossza meg másokkal is:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone

Mindegy, hogy iskolába, munkahelyre vagy csak sportolás, szórakozás céljából kerékpározunk, szükséges tisztában lennünk néhány, a biztonságos közlekedéshez nélkülözhetetlen szabállyal.

READ MORE
Mi a “Határmente”?

Mi a “Határmente”? Popular

Ossza meg másokkal is: A “Határmente” egy két országot érintő teljesítménytúra, amelynek különlegessége, hogy a kijelölt távot a résztvevők önállóan teljesíthetik minden év augusztus 21. és szeptember 30. között. A megadott időtartamon belül mindenki

READ MORE